2016. május 11., szerda
Ausztrál életképek és kapcsolódó érdekességek 1
Bond University, Gold Coast
Robina Hospital - ide jöttünk harmadik napon érkezés után, mert mindhárom gyerek hányt és lázas volt. Szerencsére csak egy futó vírus volt. Viszont közel 2,200 AUD-t (3 x kb. 730 AUD) számlázott a kórház a 15 perces vizsgálatért. Az OSHC (Overseas Student Healthcare) biztosításunk elvileg fedezi, gyakorlatilag négy hónapja húzódik a kifizetése.
Szerencsére a kórház partner a huzavonában és várnak a biztosító válaszára. De volt azért ebben izgalom, már kiküldtek egy olyan levelet, amiben behajtással fenyegetőztek, csak szerencsére sikerült személyes párbeszédben a segítségüket megkapni saját folyamataik kedvezőbb irányba terelése kapcsán.
Fontos! Pre-existing condition-t keresett a biztosító (Allianz) annak ellenére, hogy az OSHC kötelező a vízumhoz és pont az a lényege, hogy az első pillanattól biztosítva legyünk, ha megérkeztünk.
Szerencsére idővel a kórház dokumentumban erősítette meg, hogy nem az országba lépés előtt jelentkeztek a tünetek.
Mindenkinek, aki az országba érkezik, figyelmeztetés:
legyen utazási biztosítása is az ausztrál mellett, mert ha az elején betegszik meg, akkor könnyen kicsúszhat a biztosító a fizetés alól pre-existing condition-re hivatkozva, és az ausztrál kórházi árak mellett ez katasztrofális lehet. És egyszerre egyeztessen ilyenkor mindkettővel.
Az ügyintézés sebessége tragikus, többhetes válaszadási idővel dolgozik mind a biztosító, mind a kórház a dokumentumok kibocsátása tereén, kivéve pár alkalmat, amikor személyesen hívtuk is őket. De alapjáraton ez a tempó!
Feleségem kapta lencsevégre a városban
Helyenként úgy ítéli meg az önkormányzat, hogy az óceán túl veszélyes az úszásra. Elsősorban a hirtelen lecsapodó hullámok miatt, amik felkapják és a sekély vízben a talajhoz zúzzák az embert. Ha rosszul esik, el is törhet a gerince, így van benne ráció. Ezzel együtt jellemző, hogy túllihegik a biztonsági előírásokat.
Jellemző, hogy mivel mindenki perelhet mindenkit, így a hivatalt is, nagyon felelősségi korlátokra szorítkozik mindenki. Ez helyenként kimondottan irracionális viselkedést eredményezhet. Ilyen, hogy a Lifeguard-ok 16:00 környékén távoznak. Addig állandóan kiterelik az embereket még a derékig érő vízből is fontoskodva, utána akár meg is fulladhatsz.
Vagy például a gyerekek közül sokan egyedül mehetnek haza (mi ezt szerintem jó ideig még nem engedjük) a suliból, óra után minden adminisztráció, gyerek átadásátvétel nélkül. Ahhoz hasonlóan, mint Magyarországon a mi gyerekkorunkban. Ehhez képest, ha a szülő értemegy a gyereknek, de késik, akkor beindul a gépezet, a gyerek nem játszhat szabadon a többiekkel az egyébként jól felszerelt iskolai játszótéren, be kell mennie az irodába. De a könyvtár pl. a kicsengetéssel egyidőben bezár. Az irodán kívűl az egy darab irodai alkalmazotton kívűl hivatralosan egyetlen tanár sincs a suliban, csak hazamenetelkor rendelik fel az esetleg kószáló gyerekeket az irodába, hogy ott unják magukat a lenti játék helyett.
Tehát miközben az egyik gyerek simán csatangolhat egyedül az utcán minden távozását nyomonkövető folyamat nélkül, addig ha bentmarad a suli területén, akkor nem játszhat szabadon. Mindez miért - mert akkor ha történik vele mégis valami, akkor az az iskola felelőssége. De tartalmilag senkit nem érdekel, hogy mi van a gyerekkel, aki egyedül ment haza. Az már nem az iskola felelőssége.
Valamint arra se szánnak erőforrást, hogy legalább egy felnőtt nézzen rá a gyerekekre. Ugyanis ha hivatalosan ránéz, akkor azt létszámarányosan kell csinálni, tehát ha több a gyerek, akkor már szabálytalan lenne.
Otthoni aggyal ez nonszensz. Itteni aggyal a kulcs, hogy az egész a szülő felelőssége és meglepetésre minden szülő időben megy a gyerekért, vagy ha nem, akkor befizeti egy méreg drága felvigyázószolgáltatásba (feltéve, hogy van szabad hely).
Gold Coast tengerparti sétánya mögött sok hasonló felhőkarcoló vagy toronyház található, amikben 1000-2000 AUD per hét áron túristák nyaralnak. Gold Coast lakossága 700-800ezer lakos, a turizmus az egyik, ha nem a fő bevételi forrás. De nincs az Európában megszokott nyaralóövezeti kisvállalkozói kínálat, itt nagyban megy a turizmus, talán Jesoloban vagy Törökországban hasonló a hangulat ilyen szempontból.
Brisbane (Gold Coast-tól északra egy órányi autóútra) 3 milliós nagyváros. Közepén található SouthBank és a mesterségesen odatelepített homokos parttal rendelkező medencekomplexum. Teljesen ingyenes, nagyszerű hangulatú hely.
Egy trópusi virág, mérete érzékelhető
A gyakori esőzés miatt a nyári dáélutánokon könnyen alakul ki fantasztikusan teljes szívárvány. Pálmafát sem nehéz találni egy combo képhez :)
Gold Coast déli részéről, a partól Gold Coast city-je látható. Viszonylag hamar megy le a nap még nyáron is, emiatt az Ausztrálok meglehetősen korán kelnek. A munkaszervezésben is a shift-ek közül a hajnali kifejezetten előnyös, még épp világosban kezdődik és utána marad 3-4 napos óra. Fehérgalléros munkába 9 körül érnek, sokan viszont már reggel 7-kor futnak a parton vagy gördeszkáznak, tornáznak a sétányon.
Gold Coast belülről tiszta Amsterdam vagy Velence, rengeteg kisebb-nagyobb belső ággal egy csatorna labirintus (ez meg is nehezíti a közlekedést, vannak szűk keresztmetszetű vonalak), a legnagyobb presztizsű házak ezek partjain vízre néző remek házak (legalábbis kívülről, mert téglát egyik sem látott, csak falécekből állnak), tulajdonosaik hajókat tartanak stégekhez kötve. AZ óceánparton ugyanis törvény tilt bárminemű ingatlant, egyedül a LifeGuard-oknak lehetnek klubházaik viszonylag közel a parthoz (itt életmentő klub tagjának lenni kiváltság, szörfös mentőcsapatok). Sajnos a csatornákban elég sok Bull Shark található, így nem ildomos úszni bennük, tisztaságuk is kérdéses, sokszor nincs szabad vízcsere bennük.
De gyönyörűek és a szúnyogírtást is jól megoldják, mindamellett, minden háznak tipikus szúnyoghálói vannak.
A képen látható csatornarész egy lakatlanabb szakaszon készült, de 1-2 kilométeren belül bárhonnan elérhető hasonló, nagyon gazdag Gold Coast csatornákban.
[Folyt. köv. ...]
Okoska bölcsességei (Gondolatok)
Tervezek olyan bejegyzéseket - világosan különválasztva ausztráliai tapasztalatainktól - , ahol nem fogom vissza magam és leírom mindazt, amit társadalmi kérdésekről vagy csak ártatlan témákról gondolok és publikusan vállalható.
A cím nem véletlen, van önkritikám, de ez nem tart vissza :).
Ugyanakkor képviselni szeretném azt a gondolkodásmódot, amit csak egy magyarnak (Kelet-Közép-Európában) született, de a világra nyitottsággal, rálátással és tisztelettel bíró személy képviselhet. Egy kombináció, ami egyedülálló értékként adatott meg sokunknak ebben a régióban, különösen Magyarországon, de ha a világra nyitottság, a rálátás vagy a tisztelet hiányzik, veszélyes képességgé alakul. Ez nemzetünk keresztje, történelmünk egyik mozgatója.
Óvatosan kívánok bánni általában az előítéletes kijelentésekkel, de most mégis ilyen vizekre evezek: Mi magyarok éleseszűbbek vagyunk sokszor más nemzetbeli társainknál, de sokszor nem vesszük észre, hogy a fejlettebb világrészek sikeressége nem a karcos észjárásban és felülmúlhatatlan kreativitásban, hanem az évszázadok alatt kiérlelt és fegyelmezetten fenntartott kulturális többletben rejlik.
Lenézzük azokat, akiktől tanulnunk kellene és lepaktálunk olyanokkal, akik visszahúznak minket.
Okoska bölcsességei olyan gondolatok lesznek, amelyek lényege a fentiekben rejlik, de nem amiatt, mert elsősorban Magyarország sorsával foglalkoznék benne - nem azzal szeretnék elsősorban, - hanem mert még egy darabig bizonyosan az ország szülöttjeként eltöltött eddigi éveim határozzák meg mindazt, ahogyan a világról gondolkozom.
Szerintem ez érték.
[Folyt. köv ...]
A cím nem véletlen, van önkritikám, de ez nem tart vissza :).
Ugyanakkor képviselni szeretném azt a gondolkodásmódot, amit csak egy magyarnak (Kelet-Közép-Európában) született, de a világra nyitottsággal, rálátással és tisztelettel bíró személy képviselhet. Egy kombináció, ami egyedülálló értékként adatott meg sokunknak ebben a régióban, különösen Magyarországon, de ha a világra nyitottság, a rálátás vagy a tisztelet hiányzik, veszélyes képességgé alakul. Ez nemzetünk keresztje, történelmünk egyik mozgatója.
Óvatosan kívánok bánni általában az előítéletes kijelentésekkel, de most mégis ilyen vizekre evezek: Mi magyarok éleseszűbbek vagyunk sokszor más nemzetbeli társainknál, de sokszor nem vesszük észre, hogy a fejlettebb világrészek sikeressége nem a karcos észjárásban és felülmúlhatatlan kreativitásban, hanem az évszázadok alatt kiérlelt és fegyelmezetten fenntartott kulturális többletben rejlik.
Lenézzük azokat, akiktől tanulnunk kellene és lepaktálunk olyanokkal, akik visszahúznak minket.
Okoska bölcsességei olyan gondolatok lesznek, amelyek lényege a fentiekben rejlik, de nem amiatt, mert elsősorban Magyarország sorsával foglalkoznék benne - nem azzal szeretnék elsősorban, - hanem mert még egy darabig bizonyosan az ország szülöttjeként eltöltött eddigi éveim határozzák meg mindazt, ahogyan a világról gondolkozom.
Szerintem ez érték.
[Folyt. köv ...]
Gondolatok1 - Hiszek a kozmopolita szellemiségben és ahogyan a váltást megélem
Az
nlcafe cikkbe (cikk
link), - amely ezt a blogot részemről, mint motivációs mérföldkő, életre hívta ebben a formában - nem
fért bele pár gondolat, ebből számomra az egyik meghatározó:
Hiszek a kozmopolita szellemiségben: Az
egész föld az otthonom és azon belül, ha olyan helyre születtem, ahol nem olyanok
élnek, akik hasonlítanak hozzám vagy amilyenné váltam, akkor elmegyek oda, ahol
a mindennapok közelebb állnak az értékrendemhez.
De mindenhol a közösségért felelősen kell
élni és segíteni, ahol csak tudunk. Talán nem véletlen, hogy Magyarországi
jótékonysági klubbunk neve is Cosmopolitan Lions Club Budapest lett. (link
a klubhoz)
Továbbra is felelősnek tartom magam a
szülőhazámért is, de az álláspontomat egy olyan példával tudnám leírni, mint
egy hajót, amin a lék egyre nagyobb, mert pont azok, akiknek be kellene
tömniük, csákánnyal vágják még nagyobbra, de különböző okokból a
felhatalmazásuk erre nem csökken. Ám én csak egységnyi vizet tudok kimerni,
akárcsak a többiek és a hajó el fog süllyedni.
Nagyszüleim
életéből, történeteiből okulva hiú ábránd azt hinni, hogy nem fog és hogy bármit
tehet az ember majd akkor.
Így
két választásunk van, egyik, hogy vele süllyedünk, és ügyesen helyezkedve reménykedünk
benne, hogy túléljük és megint megment valaki. Másik, hogy átúszunk egy másik
hajóra, ahol bár szintén van lék a hajón, de számít, amit vissza tudunk merni a
tengerbe a hajóból és a hajó nem süllyed el.
Amikor
pedig elsüllyed a mi régi hajónk, mi magunk sokkal több segítséget tudunk majd
adni a mentésben, mintha a megmentendők között kapálóznánk.
[Folyt. köv. ...]
Ausztrália kapcsán 1.
4 hónapja élünk
Ausztráliában és sok olyasmit meg szeretnék osztani, ami hasznos lehet azoknak
akik, gondolkoznak abban, hogy megpróbálják az életüket itt folytatni
vagy csak egyszerűen érdeklődnek, esetleg más országban élnének.
Más blogokkal
ellentétben megfigyelésekre szeretnék koncentrálni, benyomásokról írni –
valamint pár dolog kapcsán konkrét számokat közzé tenni.
Bizalom
A legelső, amiről írni szeretnék tiszteletem jeléül, az a végtelen bizalom,
amivel itt az emberek egymáshoz és a rendszerhez viszonyulnak – már-már zavaró
mértékben nem felülbírálva mindazt, ami körülveszi őket.
A legtöbb boltban például, (sokszor nem is a kijáratnál, hanem a bolt
közepén) a vevő által egymaga használandó kasszák vannak – pár boltban
csúcsidőn kívül másképpen (hagyományos pénztáros nem lévén) nem is lehet
fizetni. Mindig van egy-két segítő/felügyelő személyzet, de ennyi csupán a
felügyelet. Magyarországon is van pár ilyen, de emlékeim szerint komolyabb
felügyelettel.
Bizonyosan nem egyszerű kisétálni fizetés nélkül, mert vannak biztonsági
tapaszok a termékeken és figyelik is az embereket, de mégis csak akkor érheti
meg kiváltani a munkaidejét a pénztárosoknak ezzel a megoldással, ha nagyon
profánul megközelítve: az emberek kevesebbet lopnak, mint amennyibe a pénztáros
kerül. Meggyőződésem, hogy szinte senki nem lop, egyszerűen benne van a
levegőben a becsületesség
Felépíteni egy
háztartást 5 bőröndből.
Itteni Vaterát GumTree-nek hívják. A teljes háztartásunkat fel tudtuk
építeni az utcára kirakott, már nem használt, de funkcionalitásában teljesen
használható tárgyakból, valamint a teljesen ingyen nekünk adott elfekvő
tárgyakból és a GumTree-n beszerzett használt cikkekből (csak ágybetétet
vettünk újat, meg pár kis értékű eszközt, ami akciósan fillérekbe került).
Pár ezer dollárból mindent meg tudtunk venni, pedig csak 5 nagy bőrönddel
és 5 kézipoggyásszal érkeztünk – ide értve háztartási elektronikát, bútorokat,
használati tárgyakat. Azóta megérkezett konténeren pár otthoni holmink is, de
egyedül a mikrónkat hoztuk ebben a kategóriában illetve bicikliket
Pontosan ki fogom számolni és megírom, hogy mennyibe kerültek az eszközök
és a kiutaztatása további két és fél köbméter holminak (ezek kiszállítása közel
ugyanennyibe került) …
Autózás.
Az autóhasználat az ausztrálok életében sokkal nagyobb szereppel bír, mint
Magyarországon – annak ellenére, hogy jócskán átvettünk magyarként a németektől
autóbirtoklási kliséket és komoly státuszszimbólum a magyarok számára.
Itt Ausztráliában épp ellenkezőleg: sokkal kevésbé státuszszimbólum – ezt egyébként
is szinte minden használati tárgyról el lehet mondani (kivéve a házukról) –
viszont együtt élnek vele, sokszor a kertjüket az autó körül rendezik be J. Mindenhova autóval
mennek, egy háztartás általában minimum 2 autóval rendelkezik, a garázs egybenyílik
a nappalival J (a miénk is, csak mi tárolónak
használjuk, bár ezzel nem vagyunk egyedül, legtöbben kint parkolnak legalább az
egyik autóval a szabadban, a felhajtón, a garázsuk előtt, azt tapasztalom)
Talán mindezek hatására az autóvásárlás és használat itt kb. fele annyiba
kerül, mint otthon. Az autók árairól legjobban a www.carsales.com.au –n lehet megtudni,
7-8 éves kor felett elképesztő áresés tapasztalható, otthoni viszonylatokhoz
képest akár harmadárat is el lehet érni.
A benzin ára a világon az egyik legolcsóbb (200-260 HUF között ingadozik).
Nagyon érdekes piaci folyamatoknak köszönhetően kb. havonta hol felmászik a
csúcsra, hol eléri a legolcsóbb állapotát …
[folyt. + képek köv. …]
Ami érdekel, kérlek írd meg a megjegyzésekbe és igyekszem kitérni rá!
Ami érdekel, kérlek írd meg a megjegyzésekbe és igyekszem kitérni rá!
Kedves cikk olvasók
Kedves cikk olvasók!
Köszönöm, hogy ellátogattatok a blog-omra - még tök új a publikus verzió és bőszen kezdem feltölteni így, hogy egy csöppet hamarabb lett nyilvános a link, mint vártam.
Ha visszajöttök mondjuk 48 óra múlva, sok egyéb tartalomról is olvashattok - hasonló megközelítésben, mint Gréta cikkében,
Kérlek addig is írjatok a komment felületre ("xx megjegyzés"), mert érdekel a véleményetek és a kérdéseitek!
köszönöm
Balázs
Köszönöm, hogy ellátogattatok a blog-omra - még tök új a publikus verzió és bőszen kezdem feltölteni így, hogy egy csöppet hamarabb lett nyilvános a link, mint vártam.
Ha visszajöttök mondjuk 48 óra múlva, sok egyéb tartalomról is olvashattok - hasonló megközelítésben, mint Gréta cikkében,
Kérlek addig is írjatok a komment felületre ("xx megjegyzés"), mert érdekel a véleményetek és a kérdéseitek!
köszönöm
Balázs
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)